Az optimális keményforrasztási módszer titánhoz és titánötvözetekhez

A titánból és fémelemekből, például vasból, alumíniumból, vanádiumból, molibdénből stb. készült ötvözet kiváló fizikai és mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint például nagy szilárdság, nagy hőállóság és jó korrózióállóság. Széles körben használják a csúcstechnológiás területeken, mint például a vegyiparban, a hajózásban, a szállításban, az orvostudományban, az építőiparban, a repülőgépiparban és a hadiiparban, és rendkívül fontos könnyű szerkezeti anyag. Közülük az űrhajózás fontos későbbi alkalmazási terület. A titán és a titánötvözetek aktív fémek, amelyeket széles körben használnak a repülőgépiparban, a petrolkémiai iparban és az atomenergia-iparban. A titán és titánötvözet keményforrasztásának fő problémái a következő szempontokban nyilvánulnak meg:
① A felületi oxidfilm stabil, és a titán és ötvözetei nagy affinitással rendelkeznek az oxigénhez. A felület hajlamos arra, hogy nagyon stabil oxidfilmet képezzen, ami akadályozza a forraszanyag nedvesedését és szétterülését. Ezért a keményforrasztás során el kell távolítani. A titán és ötvözetei erősen hajlamosak a hidrogén, oxigén és nitrogén felszívására melegítés közben, és minél magasabb a hőmérséklet, annál erősebb a felszívódás, ami a titán plaszticitásának és szívósságának jelentős csökkenését eredményezi. titán fém. Ezért a keményforrasztást vákuumban vagy inert atmoszférában kell végezni. Könnyen képezhető intermetallikus vegyületek, a titán és ötvözetei a legtöbb tűanyaggal kémiai reakcióba léphetnek, így rideg vegyületek keletkeznek, és rideg kötéseket okozhatnak. Ezért az egyéb anyagok keményforrasztására használt keményforrasztóanyagok általában nem alkalmasak aktív fémek keményforrasztására. A szervezet és a teljesítmény hajlamos a változásra. A titán és ötvözetei a hevítés során fázisátalakuláson és szemcsedurvuláson mennek keresztül, és minél magasabb a hőmérséklet, annál erősebb a durvulás. Ezért a magas hőmérsékletű keményforrasztás hőmérséklete nem lehet túl magas.
A titánból és fémelemekből, például vasból, alumíniumból, vanádiumból, molibdénből stb. készült ötvözet kiváló fizikai és mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint például nagy szilárdság, nagy hőállóság és jó korrózióállóság. Széles körben használják a csúcstechnológiás területeken, mint például a vegyiparban, a hajózásban, a szállításban, az orvostudományban, az építőiparban, a repülőgépiparban és a hadiiparban, és rendkívül fontos könnyű szerkezeti anyag. Közülük az űrhajózás fontos későbbi alkalmazási terület.
A titán és a titánötvözetek aktív fémek, amelyeket széles körben használnak a repülőgépiparban, a petrolkémiai iparban és az atomenergia-iparban. A titán és titánötvözet keményforrasztásának fő problémái a következő szempontokban nyilvánulnak meg:
① A felületi oxidfilm stabil, és a titán és ötvözetei nagy affinitással rendelkeznek az oxigénhez. Könnyű nagyon stabil oxidfilmet képezni a felületen, ami akadályozza a keményforrasztó anyag nedvesedését és szétterülését. Ezért a keményforrasztás során el kell távolítani.
② A titán és ötvözetei erősen hajlamosak a hidrogén, oxigén és nitrogén felszívására melegítés közben, és minél magasabb a hőmérséklet, annál erősebb a felszívódás, ami a titánfém plaszticitásának és szívósságának jelentős csökkenését eredményezi. Ezért a keményforrasztást vákuumban vagy inert atmoszférában kell végezni.
③ Könnyen képezhető intermetallikus vegyületek, a titán és ötvözetei kémiai reakcióba léphetnek a legtöbb tűanyaggal, ami rideg vegyületeket hoz létre, és rideg kötéseket okozhat. Ezért az egyéb anyagok keményforrasztására használt keményforrasztóanyagok általában nem alkalmasak aktív fémek keményforrasztására.
④ A szervezet és a teljesítmény hajlamos a változásra. A titán és ötvözetei a hevítés során fázisátalakuláson és szemcsedurvuláson mennek keresztül, és minél magasabb a hőmérséklet, annál erősebb a durvulás. Ezért a magas hőmérsékletű keményforrasztás hőmérséklete nem lehet túl magas.